Így indult... - ÖMÉ

Az egyik leggyakrabban kutatott kérdés, miért vagyunk a világon, mi a küldetésünk, hogyan tehetjük teljessé földi pályafutásunk. A kérdésre adott leggyakoribb válasz a boldogság elérése, de hogy ez miben áll, abban megoszlanak a vélemények. Van, aki számára a személyes jólét, az anyagi, testi-lelki örömök felhalmozása jelenti a kiteljesedést és ez nem önzés, inkább a tapasztalás hiánya, a tanulási folyamat befejezetlensége. Nem lehet úgy maradéktalanul élvezni az életet, hogy közben látjuk mások fájdalmát, nélkülözését. Sőt, a legnagyobb öröm abban áll, ha megtapasztaljuk, hogy közreműködésünk révén enyhül a szenvedés, remény költözik a szívekbe, mosoly ül ki egy meggyötört gyermekarcra, új élet kezdődik egy kidobott házikedvenc számára egy befogadó családban. Az igazi kiteljesedés a harmónia, a személyes és a közjó egyesítése a mindennapokban, azaz a MÉLTÓ ÉLET felépítése. Ez nem vágyálom, hanem mindenki számára elérhető cél. Minél többen törekszünk ennek elérésére, az erőfeszítéseink annál inkább összeadódnak, a hatás megsokszorozódik, a jóság körbeér. Ahogy az ismert tv műsor címe is szól: jónak lenni jó!

Jó pár évtizeddel ezelőtt, amikor még ritkaságnak számított egy jó minőségű nyugati gyártmányú kocsi, utazó ügynökként a munkámhoz egy nagyteljesítményű cégautót kaptam a munkáltatómtól. Ahogy minden, ez is el tudott romolni és az ukrán határhoz közel, egy bekötő út bekötő útján, az esti órákban le is állt a motor és – mivel nem értek az autókhoz – reménytelennek tűnt a helyzetem. Gyorsan sötétedett és rémületemre egy szakadt, ütött-kopott Lada állt meg mögöttem és kiszállt belőle egy rosszul öltözött roma férfi. Meg voltam győződve, hogy itt a vég. A férfi érdeklődött, hogy mi a gond a kocsival és amint elmondtam a problémát megkérdezte, hogy megnézheti-e a motort. Majd’ egyórás szerelés után a kocsi újra beindult. Amikor megkérdeztem mivel tartozom, a férfi azt mondta semmivel, de segítsek én is másokon, ha úgy alakul. Ez egy életre szóló tanítás volt, mozgató rugója egy sor jótékony cselekedetnek. Ez az ember valószínűleg soha nem tudja meg (vagy talán pont, hogy tudatában volt?) hány jócselekedet elindítója lett és ha létezik KARMA – amiben biztos vagyok – akkor ez a férfi sokszorosan kapja vissza a segítséget élete folyamán, pedig önzetlen meggondolások vezérelték.

Bár szegény családból származom, mivel jó szerencsémnek és munkámnak köszönhetően abban a helyzetben vagyok, hogy másokon is segíthessek, kerestem a módját annak, hogyan tehetném ezt meg. Alapítványokat kezdtem támogatni és közben megtapasztaltam, hogy sokan mennyire nem hatékonyan használják a kapott forrásokat, mennyi lehetőség marad kihasználatlanul. Ezért úgy döntöttem, saját kezembe veszem a dolgot és létrehozok egy alapítványt. A döntésben a fő motiváció a fent említett eset volt, de közben újabb ösztönzők indítottak a legnehezebb, első lépések megtételére. Megismertem olyan embereket, akik személyiségüknél, szervező képességüknél és belső indíttatásuknál fogva biztosítékot jelentettek a jó célok megvalósítására – ma ők a kuratórium tagjai – illetve a médiákból hallottam egy indiai filantróp történetét, aki a legalacsonyabb társadalmi osztályból, az „érinthetetlenek” kasztjából származott és kitartásának, kemény munkájának köszönhetően tehetős emberré vált, de nem feledkezett meg sorstársairól. Kis összegű támogatásokat, kölcsönöket adományozott az arra rászorulóknak és egyetlen feltétele volt. Aki a kapott támogatásnak köszönhetően kedvezőbb helyzetbe került, az vagy viszonozza a támogatást az alapítványa számára, vagy segítsen másoknak hasonló módon.  Aztán hallottam egy olyan tanárról is (egy film alaptörténete, de ötletnek kiváló), aki a diákjainak azt a feladatot adta, hogy tegyenek valami jót. Az egyik tanítványa azt találta ki, hogy segít három embernek azzal a feltétellel, hogy ők is segítsenek másik három felebarátuknak. A végső elhatározást és az alapítvány nevének, alapgondolatának inspirációját pedig egy közismert és köztiszteletben álló patrióta katonatisztnek köszönhetem, aki hivatásával szemben – vagy talán éppen azért – az emberi élet értékét, minőségét, a hit, a család, a haza és az összetartozás fontosságát helyezi tettei, megnyilatkozásai középpontjába. Saját példámból kiindulva nemcsak azt tartom fontosnak, hogy minél több forrást, minél hatékonyabban, minél jobb célokra lehessen felhasználni, hanem azt is, hogy aki támogatásával segít, közvetlenül megtapasztalhassa a hozzájárulása eredményét. Mert a megosztott öröm, az igazi öröm.

Az Alapító